Trychydts | | | 2006., január 13., 1:56 | | |

„A sütés beavatottjai rendszerint azzal frusztrálnak, hogy újra meg újra az értésemre adják, hogy az élesztőt „fel kell futtatni”, de hiába hajkurásztam, zúdítottam nyakon tejjel, húztam el fölötte egy döglött pézsmapatkányt, ajánlottam lelkemet a sátánnak, az élesztő nem futott fel sehova sem, így hát belekevertem a palacsintába, és rezignált arccal betettem az egészet a hűtőbe.”

bennfentes főzős poén 2004 januárjából

Ha ez a tendencia folytatódik a ma estéhez hasonló alkalmak gyakoriságának növekedésében, Balu akár cafatokra is tépheti a vonatjegyét. Ma is én vittem haza; nagy fahéjság ám az éjszakai országúti vezetés, különösen azt élvezem, amikor a sebességhatár betartását nehezen toleráló autóstársaim reflektoraikkal bevilágítják nekem az utasteret. Így sokkal jobban tudok olvasni.

Ma beszámíthatatlansági rohamomban még az Alapítványhoz is átmentem, ahol Julia Roberts olyat mondott nekem, hogy az asztal alá olvadtam. Általában arra szokott félreérthetetlen célzásokat tenni, hogy a jelenlétem… hát hogy is mondjam, nem feltétlenül kívánatos abban az irodában, most meg… eh, most is elfog a pirulás.

Immáron Matyi is felavatott, mint dohányzópartnert. Szegény nagyon próbált nem rám hamuzni, de a szelek játéka folytán, mire befejeztük, a kabátom összes zsebe tele volt porrá égett Moonnal. Nem baj, ez is a dolog feelingjéhez tartozik, max legközelebb gázmaszkban megyek, akkor a szememet sem kell majd félteni.

Cal már megint jön haza, szinte hihetetlen, apró kis villanásoknak élem meg azokat az időszakokat, amikor nem egy Calair bulijára készülődök éppen, legyen az Bristolban vagy Magyarországon. Erről jut eszembe, egy pohárkával már biztos megérdemlek a csodawhiskyből, amit a múltkor hozott.

Zsuzsibébi, akaszd fel magad. Nincs harag, de ezt muszáj volt közzétennem. Éljen az agresszivitásmentes kommunikáció, ennek jegyében, úgysmint.