„Lehet, hogy eltört a bokája, bevitték a kórházba és sürgős vakbélműtétet hajtottak rajta végre.”

Édesanyám spekulál

Karácsonyi leltár

* 1 db DVD-lejátszó (multirégiós)
* 1 db esernyő (fekete)
* 1 db szép télikabát
* 2 db könyv
1. A 20. század fotóművészete
2. Fashion, art, photo
* 1 db DVD (Chihiro szellemországban)
* 1 db ing (zöld)
* 1 db étkészlet
* 1 doboz csoki

Karácsonyi Krónikák

Nu, édesanyámat postáztuk Ámerikába. Megint egyedül vagyok, ha nem számítom az a hetven hektoliter halászlevet, ami visszamaradt a bulisorozatból. Hajnalban keltem, hogy lecígölhessem a bőröndöket a kapuba: szerintem édesanyámnak sikerült az egyszer már jól bevált, 30-70 arányú pakolást megvalósítania a reptér által minimálisan előírt 40-60 helyett. Legközelebb egyébként márciusban jön haza, tuti nagy bulka lesz az is.

Voltunk csiponyák-köszöntőben; teljes lelki nyugalommal állíthatom, hogy a legjobb ütemben haladnak a fogyasztói társadalomba való integrálódás felé. Gáborka spekulált, hogy esetleg egy játékboltot is nyitnak majd, ha nagyon mexorulnak; a család anyagi teherbíró képességét nézve ez persze nem nagyon valószínű. Én egy négyjegyű függvénytáblázattal és egy Nagy Gerinceshatározóval szálltam be a buliba, gondolom, cafatokra fogják őket szaggatni lelkesedésükben.

Az évvége slágere a forralt bor volt. Félelmetes, hogy édesanyám mijen tempóban tudja ezt betermelni; egyik bögrét gurítja le a másik után, komolyan mondom, ez még Balunak is túlzás lett volna.

Kihasználva a TV-moratóriumomban beállt szünetet, kellemes karácsonyesti programként végignézegettük a Keresztapa mindhárom részét. Frankó volt, bár az utolsó reklámblokkban a ratyi szekszhirdetéseket szívesen mellőztem volna.

Volt nálunk a Kölök is Hozey-val és Cipóval; Cipó még mindig egy aranyos. Annyira, hogy a kínkeservvel összeizzadt barackos pulykamellem szignifikáns hányadát ő fogyasztotta el, kedves Kölök és becses férjének szabotőr hangulatja miatt.