„Lehet, hogy ezek is űrlény-hasonmások”

Fox Mulder, FBI

Itthon van az Édesanyám

Édesanyám itthol van, időm java részét vele töltöm. Elég vicces, a stílusa semmit sem változott az eltelt hónapok alatt, ugyanolyan reménytelen vitapartner ismeretelméletben és tudásfilozófiában, mint volt akkor, amikor elment. Úgy látszik, az Egyesült Államok nem egy filozófiaparadicsom.

Ittléte alatt igyekszem levenni a válláról a házimunka legnagyobb részért, így elég jelentékeny mértékben mosogattam, meg főztem is már többször – igaz, a lekváros dereglyét ráhagytam. Tésztát főzni még mindig utálok, különösen abban a tésztafőzésre kifejlesztett fazékban.
Halikarácsony

A tavalyi, szövetséges klánnak köszönhető megabotrány után kevés üdítőbb és szívderítőbb dolgot tudok elképzelni, mint az idei Halikarácsonyt. Arwenék szervezték személyesen, ami különösen nagy szerencse, hiszen most már talán teljes mértékben köztudott, hogy Fecó megőrült. Na nem mintha valaha is normális lett volna, a szó veretesen klasszikus értelmében, de most már a szó vastag, gót betűs értelmében véve pszichopatának tekinthető.

A buli szenzációs volt, egyedül Vidony volt egy kicsit bágyadt Mikulás – az ajándokokat viszont ketten csináltuk Démoszthenésszel, így azok természetesen zseniálisak lettek. A munka maga is óriási élmény volt: konkrétan dolgoztam mondjuk nyolc órát, várakoztam tizennyolcat, de kaptam érte ötöt a kis határidőnaplómból.

Próbáltam összeszenvedni a vizsgafeladataimat, szétrúgtam Uglúk seggét, de nagyon durván, zabáltam, veszekedtem Arwennel, sokkolva hallgattam, amint Zsófimami kisírja magát a vállamon. Balu, csak hogy bizonyítsa, milyen vicces gyerek, a szemem láttára tört apró szilánokra egy üveg karácsonyfadíszt. („Nézd, Márki” – mondta, felemelte két méter magasra és elejtette. Nem éreztem utoljára ezt a lelassult, álomszerű, abszurd érzést azóta, hogy beleesett a Dunába a pesti rakparton.) Zabáltam – kaszinótojás is volt, ami nálam a hidegtál abszolút csúcsát jelenti, tízévesen ettem először, Kun-szun Lung tolmácsolásában. Villogtattam a bristoli képeimet. Megismerkedtem Szőke Mazsival, aztán végignéztem, ahogy megerőszakolja egy seggrészeg TÁTK-s. Zajlott az élet, no, királyos buli volt. Lehet, hogy a végére még a revolverek is előkerültek, nem tudom, én azt sajna már nem vártam meg.
Minden más

Itt a Karácsony, és voila, idén tökéletesen sikerült elrendeznem mindent, ami karácsonnyal kapcsolatos. Megvettem életem első karácsonyfáját – ha sokat mondok, húsz centi magas -, gondoskodtam ajándokokról, és mindezt egész minimális mennyiségű stressz és tülekedés árán.

Tegnap végre összefutottunk Csabival – először ő volt beteg, aztán én voltam beteg, aztán én voltam Bristolban – de tegnap végre a CD-fűben felavatott engem a Warcraft társasjátékban. Nagy várakozással tekintettem az esemény elé, hiszen még ő is csak egyszer játszott vele, akkor is csak maga ellen – viszont a számítógépes játékokban, ha egymás ellen játszunk, elég rutinszerűen vert ronggyá. A várakozásaim elég jól beigazolódtak, igaz, távozás előtt a kisasszonynak úgy kellett felmosnia (engem) egy felmosóronggyal, olyan brutálisan és szégyentelenül kikaptam. Viszont elég sok téját fogyasztottam, és a gofrit is kipróbáltam.

Voltam tegnap Kun-szun Lungnál, megkóstoltam az év első töltött káposztáját. Majdnem olyan finom volt, mint az Arwen-féle káposztavarázs, de ezen még oldalas is volt, így a mérleget tekinthetjük majdnem kiegyenlítettnek. Sokat dumáltunk, különösen sokat ecseteltem az angolszász sajtó varázsát, amelynek bűbája alól még most se nagyon tudok szabadulni.

Hogy édesanyámnál vagyok, megragadom az alkalmat a tévénézésre. Felújítottam például régen húzódó ismeretségemet az Iksz Aktákkal; hát amilyen kőkeményen hátborzongató kis sorozat volt ez, olyan unalmas és lapos most. Mást sem folyik az egész filmben, csak drámai beszélgetések az FBI főhadiszállásán. Mondjuk a világítás, az valami fantasztikus, csordogálok le az irigységtől a padlóra. Viszont kiderült, hogy egy ilyen sorozatban milyen egyszerű szabadságra mennie a vezető színésznek. Mulder ügynök például most egyszerűen eltűnt, és állati nagy titok, hogy hová ment. Gondolom, ha visszatér, és erről faggatják majd, csak mosolyog egy csendeset és azt mondja: „talán egyszer majd elmesélem.”.