Trychydts | | | 2005., november 14., 19:57 | | |

If you can’t keep quiet, shut up.

Azért tulajdonképpen mégiscsak férfiasabb lenne, ha visszatérnék a rendszeres frissítéshez. Sajnos manapság már nem olyan egyszerű blogot írnom, mint régebben; kicsit bonyolultabb kódolgatni a dolgaimat, nem is megy mindig olyan simán, és van, hogy hallgatni azér’ mégiscsak arany.

Mostanában amúgy elég ritkán kerül le a fényképezőgép keresője a szemem elől. Az új vaku különösen nagy kísértést jelent arra, hogy szórjam a pénzt a szélrózsa minden irányába; a legutóbb szerencsére sikerült három tekercs filmet rávernem a klánra, Nedves Est fotózás címén. Ez utóbbi rendezvény Fecó amúgy élete legjobb bulijaként aposztrofálta, szegény srácnak nagyon siralmas élete lehetett, nekem még fotósi minőségemben se volt semmi kihúzni azt a három órát, amit rám szabott a sors. Különösen az öltöző szépen szeletelhető levegője jelentett erős kihívást a magamfajta, tiszta levegőn felnőtt férfinak, de végül csak egy nadrágom ment rá a dologra.

Egész kellemes dolog az életemben, hogy újabban egyre többen jönnek oda hozzám izgatottan: „Te vagy a Balás Márk?”. Nincs szívem kiábrándítani őket, legalábbis úgy csillog a szemük, mint a walesi herceget vagy Bruce Willist pillantották volna meg, inkább bezsebelem a hálás pillantásokat, és gondosan őrzöm az inkognitómat.

Höhö, most volt eszembe, hogy egy kombinált Trychydts/Calair Bulija is volt közben. Sikerrel álcáztam másfél kiló disznóhúst csirkének (elég röhejes; panaszkodnak az áruházak, hogy visszaesett a csirkefogyasztás – naná, hogy visszaesik, lúzerek, ha szimplán nem árulják), csak Cal csodálkozott, milyen nagyok lehettek ezek a madarak, ha ilyen frankó, csont nélküli szeleteket sikerült produkálnom belőlük. Inkább ráhagytam ezt is. Itthagyott amúgy egy jó kiló Midnight Nationt, akinek kell kölcsön és legalább A-kategóriás ismerős, az némi bürökráciával kölcsönkaphajta. Az eleje zseniális, a közepe eredeti és feelinges, a vége ratyi. Sajnos a dolog csak egyben kapható kölcsön, a kötet szeletelését mindenki csak saját felelősségére végezheti el.

Megkezdődtek a laborgyakorlatok – sose gondoltam volna, hogy több éves labortapasztalattal a hátam mögött nem üt ki a hidegrázás, ha meghallom a labor szót. Vagy hogy valaha is lesz olyan a lögybölés különböző kotyvalékokkal nem tölt el valami masszív undorral; amikor is otthagytam a sasfészket, boldogan rikoltoztam, hogy soha többé nem kell tudnom, melyik egy kémcső felső vége. Nb. ezt most sem kell.

Kukirikú. Ezt mindig szerettem volna leírni Callal való, egyre terjedelmesebb levelezésemben, de sose volt merszem hozzá.