Lapindító, 2005. 09. 05.

Amióta szeretem a sört, többet is szoktam sörözni. Tegnap Arwen és Ronin (végre sikerült lelesnem a pontos becenevét a Starcraftról, hehehe) hívtak el, egy elég érdekes helyre; egész végig azon gondolkodtam, hogy mikor jártam ott. Mármint egész végig, amikor éppen nem a pad alatt fetrengtem a röhögéstől, nem a szerepjátékról, külhonba szakadt barátainkról, a klánról vagy egyéb dolgokról beszélgettünk. Na jó, szóval annyira nem sokat, de hátul a fejemben azért ott motoszkált a kérdés. Amikor elmentünk, akkor meg azt találgattuk, hogy a kocsmáros néni szerint én iszonyatosan berúgva vagy betépve távoztam-e, Ronin ugyanis elsütött egy beszólást, ami rám hozta a röhögőgörcsöt.

Tegnap elég sokat lógtam a felújított Északi Főhadiszálláson is. Határozottan jobb és szellősebb lett. Amikor bementem, mindenki épp KPT-t szidta, mert kissé érdekesen értelmezte az egyetem iratkezelési szabályzatát. (Azért megnézném, ki tud még olyan munkahelyet felmutatni, ahol az iratkezelési szabályzatról folynak nagyon súlyos, vérre menő, szenvedélyes viták.)

Édesanyám megint elutazik. Mármint Amerikából Marokkóba, ami azért legalább kétharmadrészt olyan, mintha itthonról utazna el, mert Amerikából azért elég jól kapcsolatot tudunk tartani egymással, főleg, amióta mindketten rácuppantunk az MSN-re. A marokkói szállodából erre nyilván nincs olyan triviális lehetőség.