So burgeois, so obvious, so boring.

Mátrix

Bizonyára rendkívül férfiatlan vonás, de most már nem bírom magamban tartani: kifejezett örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy a névnapomra kapott bromélia

1. még mindig él;
2. nő, sőt, új hajtásokat hoz;
3. egyelőre túlélni látszik a nemrég bekövetkezett átültetést.

Ott még nem tartok, ahol egyesek, hogy beszéljek hozzá, de locsolom szorgalmasan, sőt, direkt kerestem neki egy jó helyet. Kicsit meg is lepődtem, amikor már végképp nyilvánvalóvá vált, hogy kinőtte a cserepét, ilyesmi eddig még nem fordult velem elő.

Arwennek hála, kaptam egy sürgős, életmentő beavatkozással járó melót, amiért – ha hihetünk az illetőnek – még fizetni is fognak, méghozzá rekordgyorsasággal. Anno, a Gólyavárban, amikor a Mester percenként barmolt le valami apróság miatt, nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor majd én leszek a villámkezű szakember, akire csak így sitty-sutty rá lehet majd bízni mindenféle hajmeresztő ökörséget. Kicsit olyan Han Solos érzés.

Ma Kun szun Lungnál vacsorázom. Legalábbis remélem, hogy kapok vacsorát, mert ha nem, kénytelen leszek egy asztalt elrágcsálni. Bizonyos dietetikai okok miatt ugyanis az ilyenkor szükséges elővigyázatossági intézkedéseket nem tehetem meg.