Ezúttal nem tudom rászánni magam, hogy rászóljak, hogy fogja be a pofáját. Egy seggfej… halott… csak képzelem, hogy beszél. De ettől a rohadéknak még nagyon is igaza van.

Dwight, Sin City

Ma este hazajöttem, de szarul voltam. Rajtam volt valami veszett nagy nyugtalanság, játszottam egy kicsit a számítógépen meg vacsiztam, de nem volt jó. Néztem, mi megy a moziban, volt a Balu ajánlotta Túszdráma, Bruce Willisben meg még nem csalódtam, ha kellett egy kis plusz életöröm, hát elugrottam a Corwinba. Totális lelki vészhelyzet lévén beugrottam a kávézójába is, meg egy Galaktikát is vettem – kezdek rászokni – egy cappuchino és egy gin tonic után már éreztem, hogy kezdem pozitívan látni a dolgokat. A Túszdráma egy torokszorongatóan izgalmas film, a főszereplő Burce Willis legújabb szerepzsánere, hát tényleg jót tett. Hazajövet ismét úgy érzeztem, minden lehet nagyon klasszos.

Mondjuk rám is fér a coolság, mert szombaton megyünk Arwennal meg Vizivel fotózni, oszt elég vacak lenne, ha nem lenne kreativitási csúcsom. Pláne, hogy Arwen elvileg azt veszi fel, amit megbeszéltünk – az ilyen gesztust azért már illene viszonozni.

Birkózom, birkózom a Valissal – már jó rég megvettem, de a közelmúltig csak arra volt jó, hogy kölcsönadjam Balunak. Most már vissza is kaptam, azzal, hogy olvassam el, mert óriási nagy hatással volt rá. Ezen felbuzdulva ismét nekiveselkedtem, és tényleg nem rossz, de tipikusa az a könyv, amiből csak ötven oldalt tudok elolvasni egy nap.

Túl sok benne a filozófia.