Trychydts | | | 2005., július 31., 9:05 | | |

Fantasztikus reggel fél nyolcra hazaérkezni úgy, hogy aznap már egy csomó mindent csinált az ember. Régen a vezetőképzős hazautazásaim voltak rám ilyen hatással.

Fantasztikus sztori, noha valahol hátborzongató is. Úgy látszik, édesanyám utazásai ritkán mennek simán. Volt már érvénytelen útlevél, bunkó légitársaság – most a repülőjegyét vesztette el.

Persze, csak úgy elveszteni egy repülőjegyet, az nem nagy szám, a legjobb családban is előfordul, nincs is benne semmi extrém – az én édesanyám azonban egy különleges egyéniség, akire nem húzhatók rá csak úgy az átalagember kategóriái. Tehát vagy sikerült úgy elcsomagolnia a jegyét, hogy majd az Államokban találja majd meg – ez a valószínűbb – de az is simán benne van a pakliban, hogy régi, leselejtezett kávéfőzővel meg egy rakás reklámújsággal együtt egyszerűen kidobta. Na, ez már tényleg teljesítmény.

No de itt még nem ért véget a fabula! Hiszen ekkeo rnem lett volna más teendőnk a húgommal, mint egy kicsit vigasztalgatni az én drága édesanyámat, hogy aztán holnap viszonylagos lelki nyugalomban repüljün el – hiszen a lefoglalt és kifizetett repülőjegy pótolható, így optimális esetben egy ilyen incidens nem több egy kis színfoltnál, amelyik segít elfelejttetni a Reisefevert. Hanem a nagy keresgélésben 4200 dollár is előkerült, amit még márciusban rejtett el egy nagyon biztos helyre, amit aztán gondosan el is felejtett – ez viszont mindenféle vigasztalgatást egyből feleslegessé tett. Elveszteni egy ezerdolláros jegyet, de találni helyette négyezer-kétszáz dollár igazán jó üzletnek tekinthető. Ilyen tehetséges üzletasszony az én édesanyám.

További apró adalék, hogy a vekkerét – akkor, amikor még plusz elintéznivalóink voltak a reptéren – egy apró figyelmetlenség következtében egy órával későbbre állította be. Ha én nem ébredek fel magamtól, simán elalussza a bécsi gépet.

Tegnap amúgy megint voltunk vacsorázni legújabb törzshelyünkön, a Pozsonyi Kisvendéglőben, és ezúttal – az elmúlt négy alkalomtól eltérően – nem steaket ettem fűszervajjal és sült krumplival, hanem fogast citrommártásban. Nem volt rossz ez se – a maceszgombóclevestől azért nem tartóztattam meg, ennyiben tartottam magam a hagyományokhoz. A Kölök viszonylag humoros formájában volt, és Jackson pajtás is igazán kitett magáért.