Azt hittem, recipiverexkluzívák csak a mesében léteznek. De nem.

Hú, jó régen nem írtam már, de iszonyat strapás napjaim voltak.

Lement a nagy éves klángyűlés, főszerkesztőnek Vizit választották, remélem, most utoljára köszöntem le erről a remek posztról.

Idén egyébként a vezetőképző koncepciójának kidolgozásában is sokkal jelentősebb része volt, így a csapatépítő játékok abszolút mellőztettek. Sajna így se sikerült mindenki kedvére tennem, Giskard pl. az arisztokratikus elkülönülést választotta, az én csoportom pedig, bár elég színvonalas csoportmunkát folytatott, kiválasztotta a legalkalmatlanabb embereket a záró prezentáció elkészítésére/előadására, így rohadt nagy égés volt az egész. A legviccesebb viszont az egészben az, hogy Gönci Balázs szerint mindez az én hibám.

Sok klános rendezvényt láttam már, de a kaja toronymagasan mindenhol itt volt a legrosszabb. Ezért aztán felgyülemlett rosszkedvemet Fecón vezettem le, akinek reggeli ébresztgetése a szórakozási lehetőségek kifogyhatatlan tárházát jelenti. Még sose láttam senkit, akinek ennyire lassan bottolna be az agya, vagy aki képes felkelés közben elaludni.

Leugrottam egy kicsit a Vörös Démon szeánszára is; az utazás maga jóval több időt vett igénybe, mint amit sikerült ténylegesen értelmes dolgokkal eltöltenem. De legalább megtudtam, hogy az új oktatási osztályvezető nem csak értelmes, de tényleg nagyon penge, ráadásul még a cikkeimet is olvassa. Apróbb hiba, hogy negatív példának hozta fel az egyiket.

Mindezek alatt sikerült sikeresen elolvasnom még egyszer a Pendragon-legendát.

Egy napig itthon is voltam, akkor elmentem Ssz-vel sörözni a Crazy Caféba. Amikor láttam, hogy van Chingtao, rögtön nagyon beindultam, de aztán kiderült, hogy ez immáron csak egy történelmi emlék az éltlapon, már nem árulnak ilyet elég régóta, és a belátható jövőben nem is fognak. Viszont ittunk nagyon finom (!) mexikói sört, citromgerezddel, aszittem, az asztal alá ájulok a boldogságtól, amikor megkóstoltam. Ssz most elég kedves és konstruktív volt, a problémáim szilánkjaiból mindig ő rakja ki a legjobb puzzle-t.

Cal szerint én nem vagyok elég metálcsávó. ebből például remekül látszik, hogy Cal még sose látott engem koncert után beszédképtelenségig rekedten hazatántorogni, bár az is lehet, hogy néhány szöges csuklópántot kellene beszereznem.