Én is csatlakoztam a tamagocsi-kultúrához: gazdájuk távollétében két tevére kell vigyáznom. Szinte szégyellem bevallani, hogy abszolút sajátomnak tekintem a feladatot.

Nem olyan régen már írtam arról, milyen fantasztikus érzés lezárni egy projektet. Most megint sikerült célba érni, ezúttal Kedves Vizeli Andrással közösen, a végeredményt a kis kíváncsiak a http://gabycha.ini.hu címen tekinthetik meg. Vért izzadtunk vele, de a véleményeket természetesen várjuk; egy bizonyos időhatárig még figyelembe is tudjuk őket venni.

Ma egész nap bent güriztem a főhadiszálláson, csináljuk a kiadványt a klán vezetőképzőjére. Ez az első alkalom, hogy a fizikai megvalósulásban is tevékeny szerepet kell játszanom, de azért egész buli.

Tegnap megint söröztem, úgylátszik, elérkeztem második felnőttkoromba. Vizi és Jo és átsuhantak a színen, de alavetően Matyi és Arwen vettek részt a projektben; az oroszlánrészét az alkoholfogyasztásnak magukra is vállalták. A második sörnél éreztem, hogy annyira azért még nem vagyok felnőtt, ezért visszahúzódtam egy Coca Cola Light fedezékébe. A Kockában voltunk, immáron én is túl vagyok a legendás Kockás sörözések közül kettőnk. A mögöttünk levő asztalon a Dravetzky Kata Fan Club tagjai adták át egymásnak a helyet; teljesen különböző emberek beszélgettek, de csak róla.

Utána vettem magamnak aksitöltőt, mert a régi bekrepált, és az új gépemnek négy ceruzaelem kell. Imádom amúgy nagyon, hat kategóriával jobb, mint az előzőt, pedig már abba is szerelmes voltam. Kicsit még a Media Marktban is rajtam volt a délutáni beszélgetés utóhatása, legszívesebben a Grinzingibe mentem volna, benyomni pár melexendvicset meg egy liter vörösbort, de aztán hazamentem és szódáztam.