„És fogytál?”

Édesanyám legfontosabb kérdése
az óceán túlpartyáról

Tegnap megint meglátogattam Yodát; ahhoz képest, hogy Pünkösd hétfőn ötször mondta el, hogy neki már mennyire kevés van hátra, amikor se a kapu- se a normál telefonját nem vette fel, kicsit összerittyentettem magam. Aztán a játszótér kosárlabdapályáján találtam meg, amint a szomszédnőjével streetballozott. Még szerencsére, hogy volt nálam az a pingvines tejszelet vagy mi, így be tudtam rángatni.

Főzött nekem kávét, annak ellenére, hogy mondtam, hogy csak egy kicsit kérek – ráadásul ő nem is ivott, úgyhogy végül egy duplát nyomtam be; azt hittem, elájulok a nagy vérnyomás-növekedéstől.

Ma Csabival is megnézzük a Sith-ek bosszúját, kíváncsi vagyok, másodszorra is olyan harmatgyenge lesz-e, mint elsőre; ha igen, akkor DVD-n csak azért fogom megvenni, hogy a gyerekemnek majd meglegyen az egész és ne a harmadik részt ne a szomszéd gyerektől kelljen szégyenszemre kölcsönkérnie.

Holnap két interjút is kell csinálnom, utána meg még egyet, s közben itt dühöng a vizsgaidőszak. Ráadásul a hét végén már vizsgázom, aztán a jövő hét elején is, úgyhogy unatkozni végképp nem fogok. Érdekes módon épp az ilyen hajtós időszakokban szoktam a legtöbb blogot írni, szóval reménykedhettek – már persze ha szeretnétek, hogy rendszeresebben írogassak.

Szerdán még csiponyákozni is megyek, úgyhogy még valami kis apróságot is vennem kell, nehogy már leessen a nagy nehezen feltornázott népszerűségi indexem.