Na jó, a tegnapi fél liter meggylé a Prága teraszán volt az utolsó csepp a pohárban (képzavar). Mostantól kezdve minden reggel elmondom: nem Cal irányítja az életem, nem Cal irányítja az életem, nem Cal irányítja az életem…

Tegnap felmentünk sörözni a West End tetejére Sssz-szel. Kicsit ingerült volt, bármint mondtam, előbb-utóbb hülyeségnek bizonyult (inkább előbb), és ráadásul nekem még csak nem is tetszett igazán a Sith-ek bosszúja. Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy kifejezetten jól esett az a doboz sör, kábé annyira, mintha Canada Dry lett volna, pedig elvben én utálom ezt az italt. Lehet, hogy a jéghideg doboz tett neki jót. Nb. a sörivási szokásaim se voltak igazán ideálisak Sssz számára. Mire felszállt a vonatra, már azon filozofált, fogunk-e még az életben beszélni egymással. Mindig tudtam, hogy a sörözés a Sátán találmánya.

Voltam Baklacnál interjút készíteni. Ahhoz képest, hogy első szóra belement, és elég egyértelmű volt, hogy miről fogom kérdezni, minden második kérdésemre csak egy no comment-et kaptam vissza válaszul. Klassz volt.

Az elmúlt napokban megint némi számítógép-fejlesztéssel voltam elfoglalva: vettem plusz memóriát a gépbe, meg egy CD-írót, mely elődjével ellentétben reményeim szerint nem robbantja majd lemezes szilánkokra a kedvenc játékomat. Egyelőre már azt is nagy eredménynek tudom be, hogy sok-sok rendezgetés és szerelgetés után sikerült rávennem, hogy írjon is CD-ket.

Elolvastam az Ígéretet, amit még Kedves Vizeli Andrástól kaptam névnapomra. Sokkal nagyobbat ütött, mint a film, számomra elég meglepő módon éppen a vége volt az, ami jobban sikerült. Nagyon brutális, Dürenmattól mondjuk nem is vártam mást.