Lehet, hogy utáltam a Torres Danit, de stílusa, az van neki…

Elég gyorsan lement a ma reggeli lapindító, most éppen azt várom, hogy az ősz professzorasszony felszippantson az irodájába a térátvivő berendezésével. Ennélfogva nem mozdulhatok el a készülék mellől, de ma, a világháló korában például ez sem okoz igazán nagy gondot. Blogot például remekül lehet írni.

Vasárnap fotózgatni voltam, aztán édesanyámnál vendégeskedtem. Leugrottunk a West Endbe, műanyag kanállal ettük műanyag tányérból a műanyag gulyáslevest, aztán műanyag villával műanyag tálból a műanyagoszósszal leöntött műanyag gubát. Egész finom volt és nagyon fiatalos. Utána vásárolgattunk, én előhívattam a filmeket, aztán felszippantottunk egy kis kávét.

A Kölök megint szakított a barátjával egy tíz percre, legyőztem a Demogorgont és előkerestem az Angel Dust című lemezemet. Van jegyem a Mark Knopfler koncertre, de asszem már megbántam. Ne mondjátok el senkinek, nagyon ciki. Holnapő bemegyek órára.