fresch scent
of air
Spring full moon

Mivel tegnap este már elég gyors ütemben kapcsolódtak ki a történet-mesélő alrendszereim, elfelejtettem elmesélni, hogy voltam drágakő-kiállításon a Természettudományi Múzeumban.

Maga a kiállítás nagyon érdekes és jó az anyaga is, bár a magam részéről a drágakő-emberes képregényeket nem nagyon szerettem (kicsit olyan volt, mint az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer… az élet című francia rajzfilmsorozat). Ami viszont egy agyvérzéses rémálommá tette az egészet, az a döbbentes mértékig suttyó kiszolgálás.

Mondjuk, hogy a biztonsági őrök bunkóbbak legyenek, mint egy repülőtéren, azt nem gondoltam volna; bár ezeket az embereket valószínűleg nem az IQ-juk miatt veszik fel. Kár, hogy a teremőrök is most gondolták kiélni szadista hajlamaikat, és egyre-másra üvöltöztek a látogatókkal. Én mondjuk egy eléggé szabálykövető alkatnak tartom magam, de – vagy talán éppen ezért – ha meglátom, hogy visszaküldenek valakit egy 25×18-as táskával, amikor ki van írva, hogy 30×30-ig bármit be lehet vinni, szívesen elkezdenék üvöltözni. Végül asszem, csak egy panaszlevél lesz belőle.