Morwen is back.

Tegnap elég vacak napom volt. Vagyis vacak lett a végére. A délelőtt még nem volt nagyon rossz, kitaláltam egy új rizses-halas-fűszeres kaját, azt ettem ebédre, elég finom volt és elég gyorsan össze lehet rántani. Bár vendégeknek ebben a formában nem adnám még oda, legalább valami szószféle kellene hozzá, de alapötetnek nem volt rossz.

Még az se mondhatnám, hogy nem élveztem a gazdasági bizottsági ülést, ahová Olgi kedvéért mentem el; kicsit többet beszéltem, mint ő, de azért próbáltam vele egyeztetni arról, hogy mit is beszélek, úgyhogy bízom benne, hogy nem volt különösebben káros a jelenlétem. Gaba vitt minket oda-vissza, egész jó volt még ez is.

Utána beestünk a klán fórumának utolsó öt percére, ami egyszerre volt vérlázító és lesújtó. Utoljára három-négy évvel ezelőtt láttam hasonlót, amikor Sinkovics „Lemondok” Csaba meg akarta reformálni a gólyatáboros finanszírozást, és „hallgatói” (valójában azt gondolom, oktatói) nyomásra fórumot szervezett, ahol szitává lőtték az elképzeléseit. Most Arwennel történt ugyanez, túl azon, hogy sikerült a klánt egy kicsit eláztatni, még kapitulálnunk is kellett; Arwent azért csodálom a bátorságáért. Bár ilyen pirosnak se láttam még sose, mint amikor ott állt a katedra mögött egy ugyancsak szellősen megtelt előadóban. Ja, és elvesztettem egy Milky Wayt, mert többen voltak, mint harmincan.

Utána még volt egy gyors klángyűlés is, ahol elég durva indulatok szabadultak el; perverz módon én a klán működésének ezeket a pillanatait szeretem a leginkább. Azt azért persze nem bántam volna, ha Arwen sokkal jobban vigyáz magára. Ezen kívül olyan fejgörcsöm lett estére, hogy a villamoson már könnyezett a szemem.