Ügynökök Világa, II. fejezet: A döntés

Idővel mégiscsak befutott a Berfo nyomda árajánlata – megdöbbentően nagy összeggel a végén. Azt hittem, rosszul szoroztam vagy ők szoroztak rosszul, de egy ugyanilyen újságért tavaly ilyenkor csak kb. a kétharmadát kérték ennek a mostani összegnek. Hogy pontosan tudjak viszonyítani, kértem egy pontosított árajánlatot kicsit más paraméterekkel, de sajnos a módosított ajánlat is hasonlóan drága volt.

Kis kitérőként közben a főnököm is ajánlott egy ismerős nyomdát, hát megpróbáltam. Tudni kell, hogy a jelenlegi pauszos helyett levilágított újságot képzelek el, tehát erre kértem árajánlatot tőlük is. Hogy a levilágítás árát külön is viszonyítani tudjam, előzőleg még rácsörögtem a régi rossz ismerős Zimpre, hogy-é náluk a levilágítás. Negyven A4-es oldal, színes külső borító, az bruttó tizenöt, na ennél a főnököm által ajánlott nyomdánál ugyanez a levilágítás 35 (harmincöt) lett volna.

A bukta az, hogy az átszervezési javaslatom egész alapja a Berfo képzelt olcsósága lett volna, ami által az újságot levilágítják, kiszínesedik és még mindig olcsóbb, mint eddig.

Így viszont a jelenlegi nyomdától éppenséggel visszavehettük a tördelést, de akkor vagy én nyomtatok pauszt a nyomdának, mint az eddigi tördelő, vagy a tördelésen megspórolt pénzt költjük el a levilágításra. Bár a pausznyomtatás a házigazdánk, Trychydts szerint nem bonyolult, én még sohasem csináltam, ezért nem szívesen bíznám a márciusi számot egy általam nyomtatott pauszpapírra. Ma tehát megszületett a döntés: én tördelem az Ügynökök Világát, és a kész újságot levilágíttatjuk. Ehhez a layout adott, papíron, a korábbi számok formájában, de semmi más, tehát előttem a feladat, hogy a semmiből rakjak össze egy használható sablont, címlaptervet, valamint ő-t és ű-t tartalmazó postscriptet nyomtató programokat.