„A háború sokkal fontosabb dolog annál, semhogy a hadseregre bízhatnánk.”

Georges Clemenceau

Tegnap megnéztem a A bukást a Művészben; azt hiszem, toronymagasan ez volt a legjobb film, amit valaha is láttam a második világháborúról. A színészi munka egyszerűen zseniális, a film látásmódja úgyszintén. Az ember egyszerre érti meg, hogy hogy juthatott el Németország ebbe az állapotba és érzi át a német álláspont hihetetlenül igazságtalan voltát – ez már csak azért is figyelemreméltó,mert egy-két mondatot leszámítva a filmben kizárólag németek szerepelnek, javarészt Hitler közvetlen környezetének tagjai. (A megértéshez amúgy rengeteget tesz hozzá az az aprócska húzás, hogy a film első jelenete 1942-ben játszódik, a többi viszont a német kapituláció előtti utolsó napokban.) Kőkemény, őszinte szembenézés ez a múlttal; egy kicsit nehezen szántam rá el magam, de nagyon megérte.

Az utóbbi napokat amúgy a főhadiszálláson töltöttem, túlnyomó részt beszélgettem mindenféle hivatalos dolgokról mindenféle emberekkel, illetve a Mesterel elmentünk ebédelni a Stoczekba. Tök finom krumplilevest ettem, szerintem ezt én is ki fogom próbálni.

Tegnapelőtt voltam Zsoéknál is; vittem Zsonak egy Süni magazint. Remélem, szeretni fogja, nagyon bírja az állatos képeket, úgyhogy ebben jó sok kivágnivaló van, meg egy poszter is.