Trychydts | | | 2005., január 20., 8:32 | | |

A hit éppen az a paradoxon, hogy az egyes magasabb rendű az általánosnál, igaza van vele szemben, annak nem alá, hanem fölé van rendelve, csakhogy éppoly fontos azt is megjegyezni, hogy ugyanaz az egyes, aki mint egyes az általánosnak alá volt rendelve, most az általánoson keresztül olyan egyessé válik, aki mint egyes az általános fölé van rendelve, ahogy az egyes mint egy abszolút viszonyban áll az abszolúttal.

Kirkegaard

Pénteken, ha minden igaz, egyszer s mindenkorra lezárul a német idealizmussal való kálváriám; soha többé nem kell majd ilyen hülyeségeket tanulnom. Sajnos az ELTE-n a történeti megközelítés dominál a filozófiaoktatásban, így mindenki felé elvárás, hogy ezekkel a döglött dolgokkal is megbirkózzon, de a felén – a nehezebb felén – hál istennek már túl vagyok.

Erről a nehezebb félről (egy oktatóról van szó) elég sok pletyka kering, többek között az, hogy aki nem járt hozzá órára, azt automatikusan megbuktatja. Én mondjuk a szó szorosabb értelmében nem jártam, mégse volt ez igazán téma, sőt, minden vizsgázó azt mondta, hogy tök rendes volt. Szerencsére én csak elég nehezen adok hitelt az ilyen marhaságoknak.

Tegnap Egerek és embereket néztem a Játékszínben; tök jó darab, melankolikus, de nem olyan zsebkendőfacsaróan, bár a vége azért elég szomorú. Sajnos a színpad akusztikáján még lehetne segíteni: elég ritkán adják elő a darabot, ezért elég sok súgásra szorultak rá a színészek; ez önmagában még nem baj, csak valahogy az egész nézőtér is visszhangzott a súgástól.

Szerdán is vizsgázom; minden vizsgaidőszakban eléggé meglepődöm azon, hogy bölcsész létemre mennyi tanulásra vagyok rákényszerítve. Szerencsére már nem sokáig. :)