Szeretnék csatlakozni a fogadalmakat tévők sorába. Csupa olyan dolgot fogok megfogadni, amit még sosem fogadtam meg, ergo, még sosem kellett szembesülnöm, hogy milyen szégyenletesen gyenge jellem vagyok, hogy még egy vacak fogadalmat sem tudok betartani. Ezennel megfogadom, hogy igyekszem nem túllépni a 60 kg-os súlyhatárt, nem fogok hosszú szőke hajról ábránozni, be fogom érni azzal ami van, nem fogom nem szóvá tenni, ha „valakit” túlsúlyosnak tartok, pozitív lesz a visszajelzésem ha bárkit sportoláson kapok, bár magam nem fogom túlfeszíteni a húrt, nem fogok hetente egy alkalomnál többször porszívózni, nem bízom a virágaim locsolását senkire akinek nincs kedve hozzá, mert lassan átalakul a lakásom virágtemetővé, viszont mindig lesz itthon csokoládé mindenféle csibék kényeztetésére, nem ígérem meg senkinek, hogy több nem nézek Barátok köztet, viszont lesz miatta lelkifurdalásom. Nem utoslósorban megígérem, hogy senkit nem fogok a túltengú, kicsattanó jókedvemmel lefárasztani, hanem kíméletes, visszafogott depresszióba fogok süllyedni. Azt hiszem ezt mind meg tudom ígérni és jövő ilyenkor vállon veregethetem magam, hogy micsoda szilárd, kemyény személyiség vagyok, minőségileg sokkal értékesebb és jobb éeletet éltem, kapcsolataimat sikerült pozitív irányba befolyásolnom, ergó megugrik a népszerűségi indexem. Szerintem ez tök jó lesz.

Délután összefutottunk Csabival; annak örömére, hogy végre személyesen is találkoztunk, élőszóban beszéltük meg a Starcraft-stratégiánkat.

Holnap buli van, ergo minden mást van kedvem csinálni, a bulit leszámítva. Ez minden egyes alkalommal így van, ez folyamatosan fokozódik egészen addig, amíg a rendezvény kezdetét nem veszi; ilyenkor vagyok az antiszociális hullám csúcspontján. Aztán fél óra elteltével, amikor a harmadik ásványvíz is legurult, kezdem igazán klasszul érezni magam; sajnos azonban szilveszterkor se tudom feladni azt a morc szokásomat, hogy kettő óra magasságában elálmosodom. Ilyenkor már Katicára vágyom a leginkább. (Katica egy ősöreg, félszemű, rojtos lábú, katicabogár alakú kispárna.)

Tegnap sikerült kb. egy hónap alatt felhalmozott digitális képet végre elrendezgetnem. Kiderült, hogy Gabóca családjáról, kicsit közelebbről Lilről és Zsóról van egy tonna képem, amit ki fogok nekik írni cd-re, mert én ilyen hihetetlenül rendes vagyok. Egyébként vannak közöttük egész jó kis képek is, csiponyák-fényképezésben egész nagy gyakorlatom van már.

Tegnap éjfélkor lépte át a lelkiismeret-furdalásom a lélektani küszöböt, és lementem futni. Megint egybevettem az egész edzést, 15 percet is tudok folyamatosan futni. Iszonyatosan jó volt, és utána 136-os pulzust sikerült produkálnom. Állítólag 120-tól használ.

Én is hadd! Megfogadom, hogy jövőre aranyos leszek, és fogok tanulni egy icipicit (nem sokat, csak épphogy), meeeeg, asszem mást nem akarok megfogadni. Biztos, ami biztos.

Újévi fogadalmak: muhahahaha… :) Útálom megszegni a fogadalmaimat, ezért inkább nem fogadok meg semmit szilveszterkor. Úgyis csak azt tartom be, amit másnak fogadtam. De azért sok sikert nektek…:) Nehéz terheket vállaltatok magatokra, szóljatok, ha gyönge vállaitok roskadoznának, majd jól megtámogatlak benneteket erkölcsileg. Nalyo, te meg ne példálózzál itten kihalt egyedekkel, inkább fogadj meg napi egy sor blogot átlagba’. Hm?

Papírkutya: Neked mennyi a paraszt-indexed Kalóz?

(Age of Empires)

Szerintem az ember akkor ír, amikor szükségét érzi, mert ha nem a végén még úgy jár mint ő. Engem is mindig cseszegetnek, hogy nem írok, meg mi van már velem. Aztán leszednek az oldalukról… a gonoszok.
Ha már az újévi fogadalmaknál tartunk: több önkontrollt fogok tanúsítani az élet minden területén, leginkább a munkafegyelmet szem előtt tartva!

Egy éve ilyenkor azért aggódtam, mert tudtam: szilveszter éjjel nem várható az éjjel megszokott nézettség. Öröm látni, hogy fejlődöm.

Na, eljött nekem is a menetrendszeri Memento-utánérzés: a blogomból tudtam meg, hogy ma találkozom Csabival. Még szerencse, hogy egy ilyen nárcisztikus alak vagyok, aki nem átallja a saját blogját olvasgatni.

Amúgy némi önteltséggel töltött el, hogy visszaolvastam régebbi bejegyzéseimet és tetszettek. Ami már csak azért is különösen érdekes, mivel a régi (tíz évnél régebbi) fotóimat, nagyon régi rajzaimat, írásaimat különösen utálom elővenni. Semmi nem gyűlölök jobban, mint amikor valamelyik felmenőm „jajj de aranyos” felkiáltással fel akarja olvasni valamelyik általános iskolás koromban írott versemet. A régi pálcikaembereket nézegetni inkább csak kellemetlen.

Együtt vagyunk az irodában Angie-vel, nem rossz dolog olyasvalakivel együtt lenni ezen az amúgy brutálisan ocsmány napon, aki még a szervezeti és működési szabályzat új verziójáról szóló vitát is képes gyöngyöző kuncogással olvasgatni.

Nemsokára szilveszter. Itt az ideje, hogy tegyek néhány fogadalmat a jövő évre.

1. Nem rúgok be többet bulikon, se vezetőképzőkön.
2. Házibulikat fogok szervezni.
3. Jövőre egyszer sem gyújtok rá.
4. Legalább háromszor megnézem a Kill Billt.

Na elég is lesz, ez bőven elég önkontrollt igényel majd a részemről.

Rám lett szólva, hogy már megint nem írok, úgyhogy most írok. Ma fogok találkozni a legtöbbetek által ismert Gazsóval (Hurrah!), meg még egy nagy halom másik emberkével is. Azért szeretem a karácsonyt, mert mindig megérkeznek a nagyszüleim, és amíg el nem mennek, addig napi 18 órában programokat szerveznek maguknak, és családjuknak (i.e. nekem is), szóval egy percig sem unatkozom. Ha esetleg van mégis pár másodperc szabadidőm (amely csak számolási hiba eredménye lehet), azt tanulással töltöm. Tudom, uncsi vagyok. (nyolcból egy már megvan. kár, hogy nem a szigorlat…).

Valamelyik este habcsókot sütöttem, mert muszáj felhasználni a maradék tojásfehérjét, de csak tíztől értem rá (fent említett okokból kifolyólag). Szóval negyed négykor már ágyban is voltam.

ZB EX 5.0:???????
nalyo: ??????? Help!
ZB EX 5.0 Help: ????…
nalyo:*đ{@&#}[$ß>#&@]## !!!

Aszondja neköm a zindex, hogy megjelönt a zúmbrózer ápgrédje Nipponban, benne sok finomság és nyalánkodás. Nosza le is töltöttem, osztán uccu neki instaltam rögvest. Most már csak meg kell tanulnom japánul, hogy tudjam használna ficsöröket, amik újak benne, és párat a régiek közül is. Szerencsére a gombok majdnem ugyanott maradtak…

Az unalomra a kíváncsiság a legjobb orvosság. A kíváncsiságra nincs orvosság.

Dorothy Parker

Ma megleptem magam egy mozijeggyel és munka után megnéztem az Ocean’s Twelve-et, de csak remélni tudom, hogy Ocean’s Thirteen nem lesz. Először is szerepel benne Cathrine-Zeta Jones; ez már eleve mínusz tíz pont. Bruce Willis eljátssza Bruce Willist, Julia Roberts pedig eljátssza, hogy eljátssza Julia Robertset. Vincent Cassel nyom egy Cathrine-Zeta Jones utánérzést, de neki nincs olyan jó segge. Mindezek után még a tolvajsztorik feszes tempója is abszolút hiányzik a filmből, teljesen kusza és zilált a cselekmény, sok mindent csak utólag játszanak le, nehogy valami kis izgalom is legyen benne. Plusz tíz pont, hogy a végén mégiscsak sikerült átverniük, úgyhogy kis jóindulattal kihozták a bulit nullszaldósra.

Voltam dolgozni, összefutottam Arwennel, nyomtunk még egy kis munkát az óvév alkonyán. Aztán elment moziba. Remélem, ő jobban szórakozott a filmjén, mint én az enyémen.

A két ünnep közötti időszak mindig elég veszélyes, az embert könnyen magával ragadja a lazíthatnék, de szerencsére én ezt most megúszni látszom. Holnap azért összefutunk Csabival; az utóbbi időben csak a kibertérben találkoztunk.

Algi megint éber. Szurkoljunk neki!

Eddig elég klasszosan telt a karácsonyom, és érdekes módon alig voltam itthon. Tegnap-tegnapelőtt édesanyámnál voltam, meg felugrottunk a Kölökkel Yodához is, felmarkolni a karácsonyi suskát. Sikerült összefutnunk Zsoval és Lillel; szegények hatalmas, kerek szemekkel néztek ránk, hogy hogy kerülünk mi oda. Alighanem négy éves kor alatt esély sincs arra, hogy az ember átlássa a mi családfánkat.

Amúgy én már 23-án elkezdtem az ünneplést némi zelleres krumplipürével meg csodacsirkével; az előbbit sikerült maximálisan túlméreteznem, édesanyám meg én másnap csak másodszori nekifutásra tudtuk elpusztítani. Voltunk a Margit Szigeten is, nagy meglepetésemre hemzsegtek rajta a látogatók. Aztán ebédet már csak nagyon takarékosan fogyasztottam, hiszen vacsorára Kun Szun Lung bőrös disznóhúst sütött, amire ugye kell a rákészülés.

Meg kell mondjam, egész sikeresen abszolváltam is a feladatot. Kicsit sok konyakot gurigattam le, főleg, mert ha az elsőn túl van az ember, akkor a második már nem éget annyira, a harmadik már kellemesen selymes. Aztán éreztem, hogy egyre nehezebben megy az egyensúlyban maradás, úgyhogy annyira nem is erőltettem a dolgot. Mindegy, a sült egész jól visszafogta a folyamatot.

Nem kell annyira aggódni értem, megoldom a problémát. Csak semmi hajlandóságom két idegbajos vizsga között még klángyűlésre is járni… Amúgy meg elnéztem a meghívóban foglalt időpontot, így ma délután tudatosították bennem, hogy a heti veszekedés tegnap volt, mint ezt már leírtam ugye…Annyira azért nem bánom, hogy kihagytam, mert hallottam, hogy „vicces” volt; leginkább azt a két üveg pezsgőt sajnálom, amivel elvileg Tyborg akart minket(titeket) meglepni :) Egyébként meg imádom, ha ismerőseim előbb alkotnak véleményt/hívnak fel, mintsem, hogy olvasnának :)

Sokat mesélhetnék a laptopos Linuxomról, de minek? Egyelőre még nagyon sok a beégés, és elég messze van még a célállapot.

Ma én is elmehettem kedves Vizeli Andrással a Stoczekba ebédelni. Egész klassz volt, már épp kezdtem róla lemondani, hogy normális kaját is eszem ma. Ez az egy dolog, ami miatt irigylem az műegyetemistákat.

Előtte felugrottam a felvételi irodába borítékokat ragasztgatni, meg címkézgetni; annyira hasonlított az egész a Beneath a Steel Sky egyik jelenetéhez, hogy azon se lepődtem volna meg, ha kedves Palkó Tamás a pofámba mondja: BE VIGILANT! Végül nem történt semmi ilyesmi, viszont egész jól elszórakozgattunk. Reményeim szerint a postásoknak is lesz majd humorérzékük.

A tegnapi klángyűlés minden várakozásomat felülmúlóan sárkányosra sikeredett, pedig Kedves Vizeli András volt a levezető elnök. Három napirendi pont volt, de így is közel három óráig szívtuk el egymás elől a levegőt (elég sikeresen). Morwen is a távollétével tüntetett, egész vizsgaidőszakban nem számíthatunk rá, ami engem személy szerint egy kicsit rosszul érint, de hát a vegyészlányok már csak ilyenek.

„- Szia kisfiam!

– De jó szarul nézel ki! Szia!

Tegnap az estét nagy sütés-főzéssel töltöttem (krumplileves, zöldfűszeres pacsinka, kenyér), mert jött haza édesanyám Malajziából, és kajával akartam várni. Este át is vittem a dolgokat, bettem a frigójába, meg bedurrantottam a kályhájába, hogy jó meleg legyen neki, mire hazaér.

Ma aztán kiugrottam érte a reptérre, és rögtön volt egy olyan halovány érzetem, hogy nem volt hiábavaló a gondoskodás, ugyanis az arca ugyanolyan drapp volt, mint a pulóvere: már megint sikerült begyűjtenie valamilyen különösen undorító megfázást, amit újabban egyetlen ázsiai útja alkalmával sem tud kihagyni. Mindenesetre, miután evett és vett egy forró fürdőt, máris sokkal jobban nézett ki.

Amikor lefeküdt aludni, kiugrottam Csepelre egy számítástechnikai valakihez venni lapotopwinchestert. A Linux még birkózás alatt.

Bombabiztos tipp csodálatos ezüstfenyő, mint karácsonyfa elmarásához: nézzünk ki úgy, mint egy 14éves;viselkedjünk is úgy; mosolyogjunk az eladó kb.60éves bácsira, ártatlan nagy szemeket meresztve; majd közölje anyánk, hogy saaajnos nincs nálunk annyi pénz, de kevesebbért elvisszük a fát. Hát így lett egy gyönyörű ezüstfenyőnk karácsonyra, röhejesen olcsón. Az már más kérdés, hogy miként kell majd átrendeznem a nappalinkat, hogy elférjen… :)

– Ki szervezte a bulit?

– Hármat találhatsz. Ha kitalálod, meghívlak egy sörre.

– IK?

– Meghívlak egy sörre.

Tegnap volt a klán karácsonyi bulija, de ilyen elementálisan szar rendezvényen már régen vettem részt. A szövetséges klán szervezte a hepajt, ennek megfelelően mérget lehetett rá venni, hogy lesz valami ultramegagia amatőrizmus, valami olyan hihetetlenül kisstílű és primitív hiba, amit magára csak valamit is adó szervező soha nem követne el. Jelen esetben az volt a probléma, hogy a teremben, ahová a bulit szervezték, tizenöttel kevesebb hely volt, mint ahányan itt voltunk. Nb. ez a rendezvény lett volna hivatott a két klán összetartozását erősíteni.

Normál esetben izomból megpattantam volna ezen a ponton, de tudtam, hogy még jön gyoe, akit kifejezetten én rángattam el, így hát ez a megoldás abszolút nem jöhetett szóba. Ennek megfelelően átültünk iszogatni, a többiek aztán később eszegettek is. Közben befutott gyoe, aki hozta a formát, amire számítottam. Háttértaszkként persze nem szűntem meg a remek szervezésen agyalni. Ennek megfelelően, amikor megjelent Arwen, hogy akkor menjünk be Mikulásozni, előbújt belőlem a nonkonformista démon, és csak a velem született lovagi reflexek gátoltak meg abban, hogy ne pofozzam le visszakézből pusztán az ötlet felvetéséért.

Mindegy, ittam még egy kávét a nagy rakás kóla mellé, amire addig meghívtak mindenféle elemek, fizettem egyet Huhának is, aki már javában terhes; erről jut eszembe, nem fogjátok elhinni, de Márk lesz a kicsit neve, szerintem tejesen zseniális választás. Ezek után leléceltem.

Még hazafele is döngött a lábam alatt a talaj, hármasával vettem a lépcsőfokokat felfele, és majdnem elharaptam a villát dühömben. Amúgy húsoscurrys csirkét vacsorázam, zöldségescurrys-zöldséges rizzsel. Főzni legalább még tudok.

Dereng valami halovány fénysugár a láthatáron, hogy meg tudom javítani a laptopot, ha szerzek hozzá alkatrészt; és tudjátok, mi lesz rajta? Linux.

Azért van abban valami nagyo szuper, ha az ember kitu^z maga elé valami célt, és egyszer csak azt veszi észre, hogy az ero~feszítéseinek kezdenek megnyilvánulni az eredményei. Mondjuk elhatározom, hogy visszalépek a Dagadt Disznó stádiumból egy néhány lépcso~fokkal lejjebbi állapotba, bevezetem a rendszeres testmozgást és kevesebbet zabálok, s láss csodát: ma már hároszor annyit tudok futni folyamatosan, mint egy hónappal ezelo~tt, nem ugrálnak sárgáspiros karikák a szemem elo~tt az edzés végére, nem olyan, mintha egy elefánttal a vállamon kezdenék futni, és még a mentális felkészültségem is jobb lett. Je.

n: Nagyon gány lett a Bit, tele van rettenetesen pixeles képekkel
t: Nincs tapasztalatuk, ritkán jelenek meg.
n: Pont ezért kéne sokkal igényesebbnek lennie!

Én csak vágyom rá, hogy notebookom legyen. Sajna amit venni tudnék, az nem elegendő a az igényeimnek. Viszont a szentimentalizmus tényleg fontos tényező: még mindig a szekrényben őrizgetem az első billentyűzetem. AT-s a drága és csuda szimpatikus a formája. És fémből van az alja! Nem túl régen még használtam is, ha mennem kellett valahova, de mióta megvan az új Genius, inkább azt viszem: sokkal könnyebb. Hollandiában láttam olyan klaviatúrát, amire mindig is vágytam, csak nem vettem meg, pedig a bolhapiacon volt, biztos ideadták volna három-négy pénzért. Az volt benne a pláne, hogy csak betűs része volt és ezért baromi kicsi, kb. két-harmada egy normális billentyűzetnek. A jobb oldaláról hiányzott az insert-től az oldalsó enter-ig minden. Persze nem biztos, hogy kényelmes, de valószínűleg hozzá lehet szokni, hiszen a laptopokon sincs extra numerikus rész.

„No more, no more, no more!
Such language holds the solemn sea
to the sands upon the shore
Shall bloom the thunder-blasted tree,
or the stricken eagle soar!

Poe: The One in Paradise

Bekrepált a notebookom vinyoja. A baj csak az, hogy a notebook mar egy tizeves darab, hozza winchestert kapni nagyjából a lehetetlennel egyenlő, de mindenesetre egy Indianak Jones tuti kell hozzá. A kérdés már csak az, hogy én vagyok-e Indiana Jones. Ezen a gépen tanultam meg a HTML alapjait, ezen tanultam meg a Wordot, az Excelt es az Accesst, ezen jatszottam vegig a Wolfenstein 3D-t és az Another World-öt; ezen tanultam C-ben programozni. Szóval, amíg egy hangyányi esély is van a megjavíttatására, addig nem cserélem le.

– A helyreigazítást betetted?

– Nem.

– Ugye csak viccelsz?

– Nem.

Nyomdába adás után két perccel

Volt egy olyan kósza ötletem, hogy kiugrom az Educatiora, megnézni, hogy hogyan teljesít a klán, de most úgy döntöttem, nem utazom csak ezért egy órát. Van itthon is elég szöszmötölnivalóm. Max vásárolni ugrom csak le, elkelne már egy kis ételfrissítés, pl. megint csak kockacukor van itthon. Lehet, hogy még egy esti kenyérsütésre is rászánom magam.

Feltettem még egy fotót a fotozz.hu-ra a Morwenes projektből; azóta már ez a legnézettebb és az egyik legelismertebb képem; csak egyetlen négyest kaptam rá. Már csak azért is örülök ennek, mivel az egész sorozatból ez volt az egyik kedvencem.

Lassan itt a karácsony, ezúttal egész jól fel vagyok rá készülve, valószínűleg nem lesz szükség a rémálomszerű dec. 24-i vad rohangászásra, amely pedig már nem egyszer becsúszott nekem hosszú életem folyamán. Túlnyomórészt megvannak már az ajándékok, most már csak valami klassz csomagolópapír kellene.

Én kérek elnézést!