– Ki szervezte a bulit?

– Hármat találhatsz. Ha kitalálod, meghívlak egy sörre.

– IK?

– Meghívlak egy sörre.

Tegnap volt a klán karácsonyi bulija, de ilyen elementálisan szar rendezvényen már régen vettem részt. A szövetséges klán szervezte a hepajt, ennek megfelelően mérget lehetett rá venni, hogy lesz valami ultramegagia amatőrizmus, valami olyan hihetetlenül kisstílű és primitív hiba, amit magára csak valamit is adó szervező soha nem követne el. Jelen esetben az volt a probléma, hogy a teremben, ahová a bulit szervezték, tizenöttel kevesebb hely volt, mint ahányan itt voltunk. Nb. ez a rendezvény lett volna hivatott a két klán összetartozását erősíteni.

Normál esetben izomból megpattantam volna ezen a ponton, de tudtam, hogy még jön gyoe, akit kifejezetten én rángattam el, így hát ez a megoldás abszolút nem jöhetett szóba. Ennek megfelelően átültünk iszogatni, a többiek aztán később eszegettek is. Közben befutott gyoe, aki hozta a formát, amire számítottam. Háttértaszkként persze nem szűntem meg a remek szervezésen agyalni. Ennek megfelelően, amikor megjelent Arwen, hogy akkor menjünk be Mikulásozni, előbújt belőlem a nonkonformista démon, és csak a velem született lovagi reflexek gátoltak meg abban, hogy ne pofozzam le visszakézből pusztán az ötlet felvetéséért.

Mindegy, ittam még egy kávét a nagy rakás kóla mellé, amire addig meghívtak mindenféle elemek, fizettem egyet Huhának is, aki már javában terhes; erről jut eszembe, nem fogjátok elhinni, de Márk lesz a kicsit neve, szerintem tejesen zseniális választás. Ezek után leléceltem.

Még hazafele is döngött a lábam alatt a talaj, hármasával vettem a lépcsőfokokat felfele, és majdnem elharaptam a villát dühömben. Amúgy húsoscurrys csirkét vacsorázam, zöldségescurrys-zöldséges rizzsel. Főzni legalább még tudok.