„Apathy is golden”

N.Y. Loose

Na, erőt veszek magamon. Mire úgy nagyjából kész lettem Morwen képeivel, erőt vett rajtam valamiféle letargia, ami fél nap múlva olyan erős írási undorral párosult, hogy az valami hihetetlen: egy rakás cikket kellett volna megírnom, nem is szólva szegény kis blogomról, de hétfőn reggel kilencig a kisujjamat se mozdítottam ezügyben. Szerencsére algi – itt, általam nem részletezendő okonál fogva – ultrahiper megatoleráns üzemmódban futott, kiegészítve valami hihetetlen feldobottsággal. Szombat reggel aztán egy szelet csoki, némi sajt+barna kenyér, egy fél liter kóla és egy mentolos cukorka révén aztán sikerült magam felrázni két cikk erejéig, utána betördeltem az algi és Klári által megalkotottakat, így végül egész jó kis Nyúzt rántottunk össze, annak ellenére, hogy péntek este még 5 és fél oldal volt üres.

A közelmúltban kétszer is meglátogattam édesanyámmal a család csiponyák-szekcióját: ezzekkel együtt most már sikerült elérnem, hogy Zso nem meneküljön visítva, ha meglát. Ha viszont köszönésre kerül a sor, egyszerűen kijelenti: „most nincs kedvem”. Volt egyébként névnapja is, Macskanyelvet vettem neki: gyermekkoromban imádtam ezt az ajándékot. Ő is. Anyu a Babart vette. Mivel egyáltalán emlékeztem már a sztorira, átlapozgatva döbbenten fedeztem fel, hogy ez a könyv enyén rasszista. Vagy csak én vagyok túl toleráns?

Múlt héten volt az idei legaktívabb hetem a klánban; ennyi informális megbeszélésen szerintem SzSz óta nem volt részem. Ezen kívül a HÖOK levelezőlistájára is feliratkoztam. Mindenkinek nyugodtan ajánlhatom, akik kíváncsiak arra, hogy a hallgatói önkormányzatiság prominens képviselői – mondjuk a hallgatók országos képviseletének elnök-wannabeje – hogy nevezik egymást csótánynál is rosszabb rágcsálónak.

Elkezdtem rendszeresen futni. Egy újrakezdő edzéstervet választottam széleskörű edzésterv-gyűjteményemből: elég lesújtó kép ez a fizikai kondíciómró. Tizenhat hét múlva fél órán belül kéne futnom az 5 km-t.

Holnapra hívódik elő a Morwenről készült fekete-fehér film. Elég kíváncsi vagyok rá, bár egyre érlelődik bennem az elhatározás, hogy most már akkor se veszek többet fekete-fehér filmet, ha nincs másmilyen a boltban. Akkor inkább egy doboz színes ceruza.