Trychydts | | | 2004., szeptember 19., 18:29 | | |

Tegnap olvastam egy cikket az internetfüggőségről. Nem vagyok internetfüggő – ha hihetünk a cikknek, számítógépfüggő vagyok.

Nem tudom, kedves olvasóim szokták-e magukat úgy érezni, hogy eszükbe jut valamilyen ifjúkori botlásuk, mely nem is igazán botlás, sokkal inkább valamilyen falrengetően nagy hülyeség, s ennek hatására összerándulnak, mint egy galvanizált békacomb. Ma elég gondolkodós napom volt, így több ilyen alkalom is eszembe jutott. A legtöbbször talán egy hölgy, akivel nagyon szerettem volna anno jóban lenni; mégpedig mindenféle szerelmi komplikációk nélkül. Sajnos barátkozni sem könnyű, pláne, amikor az illetőből egyetemista lett, és minden érdeklődését elveszítette irányomban. Persze ez megint egy eufémizmus, hiszen minden létező módon elérhetetlenné vált; mígnem egyszer egy mobilszám-cserém alkalmával egyszer szegény, nagy tudatlanságában mégiscsak visszahívott. A dologban az volt az igazán vicces, hogy akkor már rég nem szerettem volna felhívni, egyszerűen csak rossz helyen nyomódott be a kibiztosítva felejtett telefon. Életem legkínosabb telefonbeszélgetése volt. A történet az igazi csúcspontját úgy egy másfél évvel később érte el, amikor meghívtak egy buliba, s a házigazda „elfelejtette” velem közölni, hogy az illető is a meghívottak között van. Nem fordultam vissza a küszöbről, de majdnem. De mindez a zavaros előidő, azóta sokkal komolyabb és érettebb vagyok, nem is vagyok már képes olyan csúszás-mászásra, mint annak idején. Ennek dacára a sagának még mindig vannak olyan mozzanatai, amelyeket nagyon nem szívesen idézek fel.

Hagyjuk is a nosztalgiázást! Amióta ténylegesen is van DVD-játszóm, azóta rendszeresen nézem a DVD-melléklettel megáldott újságokat, hátha találok valamit. Sajnos eddig nem volt szerencsém; csupa olyan filmet kínálnak, amit még moziban se voltam hajlandó megnézni. Csak azért van, mert ráégették egy lemezre, még nem lett vonzóbb a számomra. Viszont tudok egy kis DVD-antikváriumot, ahol egész klassz cuccokat árultak anno, amikor még nem volt hozzá ketyerém; lehet, hogy azt kéne megnéznem.