Holnap reggel megnézem a napfelkeltét.

Újabban felvettem azt az érdekes szokást, hogy mindig húsz perccel a bolt bezárása után ugrom le vásárolni. Ilyenkor már nagyon kevesen vannak, az eladók is sokkal kedvesebbel, sokkal családiasabb a hangulat, de még kenyér is van mindig. Ráadásul így nyáron az idő is sokkal barátságosabb ilyenkor. Amikor áttettem a székhelyemet jelenlegi lakhelyemre, azt képzeltem, ha márm beleszoktam a dolgok rendjébe, mindig lesz majd egy húszasom, amit leviszek, hogy legyen bevásárlókocsim. A dolgok rendjébe már beleszoktam, de valahogy ilyen érmém sosincs.

A hét híre: tegnap este nem Starcraftoztam! Felcsatlakoztam ugyan a hálóra, de most valahogy nem volt kedvem idgenekkel égetni magam. Sokkal jobb ismerősökkel játszani. Inkább visszanéztem a Csabival való meccseimet.

Hamarosan újra itt az egyetem. Hát, hogy őszinte legyek, ez az első félév, amikor a hátam közepére kívánom az egészet. Elég szar és szomorú vizsgaidőszakom volt; most még valahogy szívesen húznám egy kicsit az időt idehaza.